Szédületes volt.

Épp ezért érdekes, milyen hatással volt rám Ő. Hajj, Istenem, Istenem, ha tudnám, hány ilyen röpke szerelmi viharba kerültem már...Marceline...

Reggel történt, a villamoson...azokat a szemeket nem lehet leírni...sem lefesteni, égetnek...s mielőtt leszálltál, néztük egymást. Szerettelek, ismertelek, és nem akartam, hogy leszállj. Órákig tartott az az egy-két perc, tudom, ez már leeresztett közhely, de hadd éljek vele. Úgyis, a legnagyobb, legszebb dolgokat csak a "szerelmesek" közhelyeivel lehet leírni...

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...miért mosolyogtál rám? Hajj...még a nevedet sem tudom, még azt sem, tényleg ott voltál-e...nagyon szép volt. Egy pillanatra úgy éreztem, semmi baj nem érhet. Talán nem is. Egyidőre legalábbis, amíg még emlékszem arra a szempárra...