Fantasztikus dolgok érhetik az embert, ha az érzékeit kinyitva minden apróságot felfog hálójába, és rövid, de meglehetősen alapos szemlélgetés és vizsgálgatás után tovább

engedheti - avagy megtarthatja.

"Már az enyém is" - mondja, és igen, valóban: nem sajátítja ki, csupán magának is megszerzi, és egy kis jóleső érzés lepi el, és talán még el is mosolyodik. Kedves, pici dolgok ezek, mégis úgy megdobhatják az ember pulzusát, hogy zavarodott és furcsa mosolya sokáig szórakoztatná, ha ilyenkor elkaphatná egy afféle képlopó masinával.

Sok apróság - nagy öröm. Nem csalás, és még csak fizetni sem kell érte. Kell ennél jobb?

Kosztolányi Dezső: Francia lány

Még meg se láthattál,
még észre se vehetted,
hogy észrevettelek,
Marcelle,
pincérlány, a rövid, fekete selyemszoknyádban
s a sötét kötényeddel,
már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly
indult meg, habozva,
az orrodról, a homlokodról, a füledről,
a hajadról, az álladról,
a két halvány-rózsaszínre festett arcodról
a szájad, a szájad,
a szájad felé
s játszva remegtek, alig láthatóan,
türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen
egybe futottak és te összefogtad,
művészi kézzel,
egyetlen kecses, furcsa mosollyá
és mikor odaértél a helyemhez,
mint egy kertésznő,
leejtetted elébem.