kiskoromban mindig elképzeltem, hogy reggel felkelek, mindenki alszik még itthon, én meg írok egy verset...ilyenkor mindig láttam magam előtt, hogy emberek állnak egy antológia fölött (persze akkor még ezt a szót nem ismertem), amiben benn van a versem, és mondogatják, hogy szenzációs, hisz' még csak mittoményhány éves (a lényeg, hogy túl fiatal, sőt, kicsi, ahhoz, hogy ilyet írjon). na igen. máig érzem, sajnos, hét igen, önbizalom.
még ha úgy is érzem, nem jó. akkor is.
én ma is úgy érzem, hogy tudok, vagy legalábbis tudni fogok, és fogok jókat írni. próbálkoztam:
Breaking Time
Az utca. Forró volt és őrjitően sütött a nap. El sem hiszem...még sosem jártam erre. Allé...milyen vicces egy szó. Márpedig ez az. Fasoros utca, négy betű. Ha nem fejtenék keresztrejtvényeket, valószínűleg nem is tudnám, hogy ezt így hívják.
Mindegy. Hó de fura. Forró a beton, és én a délibábbal együtt lebegek a felszín felett. Olyan, mint a Rocketeer man cucca...mindegy. De...hol vannak a házak? Nem látom a paneleket! Mi ez? Búzaföld?! Hajajj, régi szép idők. Utállak téged. Hisz ezt nem is láthattam. Nem is láttam. Ez olyan jó.
Olyan nyugodt, mintha egy álmos kisvárosban, valami kertvárosban lennék. "Üdvözöljük a Nyugalom Városában! EZ az Isten Városa, nem más, és az angyalok is itt, nem a túlparton élnek! Higgye el! Nem hiszi? Akkor lássa! Olyan szép. Olyan kellemes. Olyan szép. Tényleg jöjjön el, ha egyszer ráér, kedve van. Nagyon szép. Nagyon szépen. Kérem."
Huh, lehet ennek ellenállni? Ki mondta, hogy kell...csak kényelmesen. Kényelem. Egy hatalmas bőrfotelbe süppedve érzem magam. De jó...de jó. De jó. De csengés. De kopogás, hasogat, mi a szar, mi a rák van, mi van? basszus, MI VAN?! ... Hol vagyok?
----------------------------------------------------------------------------
- Mi van? Uhh baszki...mennyi az idő?
----------------------------------------------------------------------------
- Szétrobban a fejem...basszus.
Majd jön még a következő. Haha. Talán. írjatok, hogy tetszik. eddig.
FIGYELJ MOST! FIGYELJ MOST! FIGYELJ MOST!
2009.02.02.
IGEN, ELJÖTT A NAGY NAP. MEGÚJULTAM. A BLOGOM ÚJ HELYEN, ÉS EZ JÓ. IGYEKSZEM LEVETNI RÉGI SZOMORÚ GÚNYÁM, HOGY EGY MÁSIK, TALÁN VALAMIVEL KEDVESEBBET ÖLTSEK MAGAMRA.
