Máig sem értem, miért nem tudom feledni. Elragadott magával. Megismerni, és megszeretni. Még mindig megdöbbenek azon, hogy az ilyen banális dolgok milyen igazak lehetnek...

Itt áradozok, néha a sznobságtól való félelem fojtogat, de még mindig nem értem pontosan: mi az, ami ennyire vonz? Talán a történelem, a szép halmokba rakódott emlékek, a sok kőtábla, az összes beszélő utcakő?

Nem mondom, vannak jobb helyek a földön, és nem ez az egyetlen elbűvölő és csodálatos és szép és feldhetetlen és egyedi és még mittudjaménmilyen jelzőt aggadhatok rája - ez egy fantasztikus hely. Az a rengeteg kultúra, az a sok ellentmondás, feszültség, szeretet és zavarodottság és tolerancia és balgaság, ó habakukk, mennyi minden van itt...ott...jajj.

Szóval ott. És nem itt.