- Vicces vagy, Blue...blueskid, így mondjátok nem?

Vicces a kiejtése, azonfelül pedig valahogy roppant kellemetlen a szájszaga. Egek, legközelebb mentateát rendelek az ilyen tündérkéknek, nem cherryt.

 - Haha, blueskid...na ezt még nem hallottam, de ha te mondod, biztos így van.

Szar a dumám. Sosem voltam a szavak embere. Eye, bezzeg, ő olyanokat tudott mondani, hogy...szavamra, néha még én is elérzékenyültem, pedig aztán...nem baj. Jól néztem ki, a hajam divatos, a fogsorom megközelítőleg tökéletes. Na, ne gondolják, hogy tökéletes voltam, de azért nem haragudtam, ha erre céloztak.

 - Tudod mit? Öt órája itt ücsörgünk...nem mozdulunk arrébb? Tudom, hogy csak ezt akartad hallani...

Eleresztek egy csábos mosolyt, bénára sikeredik, de most mit tegyek, szegényem ettől is olvadozik. Egyébként a sör egész jó. Hé, sosem voltam még itt, de tényleg ritka az ilyen jó csapolt sör. Még Jean-George is, és igen, még velünk is spórolni szokott, vizezi sört, a szeme sülne ki, ezt egyszer megbeszélem vele. Nem panaszkodom, mert nálunk, Ontarioban ilyen jó sört nem kapunk, valóban, az európai sörök, na azok azok, a mieink ahhoz képest...nem tudunk vetekedni velük.

Míg ezt végiggondolom, a lány csak beszél. Fanny vagy Florance, istenem, honnan tudjam már...szóval csak jár a szája. Aranyos vagy, szó se róla, de az agyamra mész. Kezdek álmos lenni. Holnap korán kelek, a szüleimnek kell küldenem postán levelet. Tízig van nyitva a posta, szombat van. De ha nem kelek fel nagyon korán, akkor sose. Ezt pedig mindenképpen meg kell tennem. Már vagy két hónapja nem hallottak felőlem...anya pedig közben is küldte a pénzt. Nem sokat.

75$ volt a havi küldemény. Éppen sok. Mit mondhattam volna? Mindig visszaküldtem a Vöröskereszttel. Máig van egy olyan érzésem, hogy az a 75$ utazott oda-vissza rendszeresen.

Nekemholnap el kell mennem. Ez meg csak beszél. Némán intek Jean-Georgenak. Drága öreg Jean. Ő tudja mi a dörgés.

 - A hölgyét is fizetem.

Lerázom, és még lovag is vagyok. Így kell ezt.

Hazafelé elgondolkozom az életemen. Minek fárasztom én hétről hétre magam ezekkel?

Talán Jeanette miatt. Hajj, sosem nyugszom már meg?

Florence, Fanny, te kis izé, jó éjszakát. Ma nem kísérlek haza.

 - Ma nem kísérlek haza. Holnap korán kelek. Ég veled!

Megszeppenve áll a padkán, nem erre számított. Metsző hidegben is meg kell tanulni egyedül hazamenni.