Szóval akkor 5:
1. Lusta vagyok: például már lassan két hete nem borotválkoztam, és nem is érdekel, lusta vagyok. kábé 10 percembe kerülne, de akkor is. emellett mindent elfelejtek, mert annyira lusta vagyok, hogy még a gondolkozást is megpróbálom elkerülni. ha valamit ki kéne számolni, valamit eszembe kéne juttatnom, inkább megpróbálom elhessegetni, csak hogy még egy-két percet ülhessek magam elé meredve...imádok ülni. néha a nyálam is folyik, és amikor észbe kapok, leköpöm magam. hehe. vicces, nem?
2. Szeretem a telet: igen, imádom a telet. mindig iszonyatosan megfázom és egy hétig reszketek, de szeretem. imádom amikor a hideg csípi az arcom, imádom, amikor korán sötétedik, imádom, amikor utána megjön a tavasz, és méltón elbúcsúzhatok tőle, úgy, hogy egy reggel végleg nem veszem fel a sálam, és a sapkámat kalapra váltom. na jó, a kalap új szokás, de a sál nem! szeretek nyüglődni a kesztyűkkel, igaz, idén nem volt rájuk szükség. szeretem a csupasz fákat nézni, és imádom, hogy olyan hideg minden: hidegkék az ég, ridegfeketék vagy sötétbarnák a fák, mintha a téglák is kifakulnának, minden olyan fagyos, olyan áthidegült. nekem ez mindig megmozgatja a fantáziámat, általában telente tele vagyok ötletekkel, olyan mintha a tél lenne a múzsám. fú, de jó vagyok.
3. Szeretem a zenét: de betegesen. a megszállotja vagyok. nem bírom ki, ha nem szól. minden zaj, moraj zene lesz a fejemben. lehet prokofjev, aphex twin, syrius, motörhead, beethoven, bartók, a saját zeném, mindegy. szóljon, lécciléccilécci!!! a zene mellett nagyon sok művészetet szeretek, de mindetösszekapcsolom a zenével. ott a színház. jó lehet egy darab zene nélkül, az hogy csak próza szól, nagyot üthet (lásd A bárány megkísértése), de amikor zene szól...az üt a legnagyobbat. vagy a festmények hatására megírt zenei darabok, egy igazi programzene fenomenális élmény lehet! nem akarom ragozni tovább, aki ismer, tudja, hogy a zene a mindenem.
4. Betegesen igényelem a szeretet: igen. súlyos szeretetfogyasztó vagyok, szinte pazarlom. ha lehetne hízni tőle, én már a pincében feküdnék 16 éve, magatehetetlenül kövérségemben. ha nem kapom meg az adagom, morcos leszek és gonosz, mindenkivek kibaszok. mindenkibe belekötök. sokszor bántom meg a szeretteimet, de tudják, hogy utána bocsánatot kérek. persze kivétel van. azt hiszik, hogy én mindenkivel jóban vagyok, mindenkit szeretek és mindenki szeret, hogy engem nem lehet nem szeretni. téééévedés. nagyon sokan utálnak. sok az ellenségem, bár sokuk tisztel vagy fél tőlem. ez komoly. utálnak, de tisztelnek. mert igazságtalan bár szoktam lenni, mindig beismerem. de elveim nekem is vannak.
5. Veszedelmesen filozofikus vagyok: nagyon nehezem állom meg, hogy ne gondolkozzam. legtöbbször nem is sikerül. az ágyam állandóan zsibong, sokszor úgy érzem 10000 dolgon gondolkozom egyszerre. sokat forgolódom éjjelente, nem tudok aludni, mert mindig gondolkozom. sokan tartanak okoskodónak és tudálékosnak mert mindenen elkezdek gondolkozni. ki is fejtem. általában amin az emberek már megállnak, és elfogadják, én még ezer szempontból megvizsgálom. sokszor ezért nincs állásfoglalásom, mert megismerem a dolgok másik oldalait, ahelyett, hogy sokakhoz hasonlóan elfogadnám azt, amit elsőként látok vagy ami a legkényelmesebb. vagy amit belém sulykolnak (vagy akarnak sulykolni). ezért utálom a makacs és buta embereket, de sajnálom is őket. met önmaguk nem tudnak dönteni. mivel rengeteg mindent sok szemszögből is megismerek - hol azért, mert vizsgálom őket, hol azért mert sok embert ismerek, és sok szemszögből hallom tőlük a dolgokat - ezért sokszor nehezen választok. végül általában sikerül. nem is szeretem az agresszor embereket, akik érzelmi vagy mentális terrorral próbálnak mindig megváltoztatni vagy irányítani. grrr! na megyek, mindjárt behugyozok. csá!
remélem valamit azért segítettem abban, hogy elfogadjatok picit.
