• hát megint itt. nem gondoltam volna, hogy ennyire rendszeresen (pff:D) fogok írni.  percről percre lehanglotabb vagyok, félek, hogy mire lefekszem aludni, úgy fogok kinézni, mint egy műanyagpohár ha elégetjük. sípolni fogok, füstölni (jó büdösen) és összemegyek. ez vár rám, ha nem kotrom össze magam...és meg is kaptam telefonon, hogy átjön a hangomon, hogy ki vagyok egy picit. nem tudok mit tenni, ez van. mindenesetre nicns semmi, ami normális lenne körülöttem.mindenkivel elkerüljük egymást, egyszerűen semmilyen időzítésem nem jó. még a mostani sem. júliám bejelentkezett, nekem meg fontos magyaráznivalóm lesz édesanyának a számítógépről. nos nézd, ez itt a billentyűzet. ez itt a monitor. ez itt maga a gépház ebben olyan dolgok vannak, amik nekem kellenek ahhoz, hogy beszéljek vele. különben meghalok. ezt ugye nem akarod. akkor légyszíves és nézd el nekem, hogy közvetetten internetfüggő lettem, ez se következett volna be nélküle. élt át közületek már valaki olyat, hogy úgy érezte, hogy egyszerre érzi a kettőt:
  
• egy nyomorult senki, vagy inkább egy nagy ember,
  
• hogy nem szereti senki, vagy inkább megfullad a szeretettől,
  
• hogy szeret, vagy inkább szeretne szeretni, vagy tán nem is szeret
• hogy ki van a töke mindenkivel, de meghalna egyedül
• hogy csakis, de csakis attól jönne újra helyre, ha szünetelne, és csak magára és a barátaira koncentrálna, de közben mindennel akar foglalkozni
• és egyébként is tele van a tudata az egésszel, ő scak egy rohadt kávét akar...

nos. megközelítőleg valami ilyesmi. ki akar elsőként megdobni? ki akar fellőni a holdra? tessék, egy idióta különc rendel. egyre nehezebben jvök ki az iskolai emberekkel. akikkel tavaly nem voltam jóban, vagy nem nyitottam feléjük, azokkal kezdek ismerkedni. persze van pár kivétel ám: nagyon nagyon szeretlek bejám! még ha piszkállak is :) de tényleg, a barátaimmal is nehezebben jövök ki, érzem, hogy zavarban vagyok velük, és leginkább nincs is mit szólnom hozzájuk. néha azt érzem, hgoy meg akarok felelni nekik, de olyankor adok egy pofont magamnak, és azt mondom: egy nagy büdös azt! ok, hogy nekem is változnom kell ebben-abban, de azért álljunk már meg! annyira érzem hogy meg akarnak változtatni, sőt, legtöbben már azt sem, egyszerűen csak lebasznak. nem mondhatom hogy egészségükre. kapják be! ilyenkor nagyon utálom őket. röviden ennyi a kommunikációmról. pedig én megteszek mindent, de nehezemre esik tömegigényt kielégíteni. nem vagyok én valami tv adó. egyre jobban értékelem a magányt. ma is kinn ültem a híd lábánál, és sokkal jobban esett, mint az idióta gyakorlást hallgatni meg a hülye barmokat, akiknek egész nap nincs jobb dolguk mint a korlátnak támaszkodva szidni egymást meg másokat...egész nap ott üvöltöznek, káromkodnak, áskálódnak mindenki életében, gerinctelen majmok...áhh. nagyon kiakadtam. és ilyenkor etterem is rohan színházozni, bejám is megy gyakorolni, rékámnak is főtárgya van...egyszerűen nem hiszem el. úgyhogy egyedül mámultam ezt a betonkolosszust, olyan ronda, de úgy szeretem... olyan sokáig zárta ki magát az életemből, hogy most élvezet minden nap felfedezni valamit belőle...

szinte. megint a szavak. szinte.szín. te. nézd már. kurrrva ideges vagyok. vagy mégsem? delejes, kenyér. adjál.hagyjál. ll. elll. plurális. ultra. lüke. muki. na hagyom abba rögtön. kivagyok. ki vagyok én hogy parancsolgassak magamnak? krokett. rokon. lélek. nézz meg. méreg.mérgek. tess. lesz mit olvasnod mónim.

Ma nem rímelek, ma hátast vágok, elegem van, hgoy mindenki éngemet akar emmánuelnek látni, hogy én egyem meg a kalácsot, talán azzal megváltom ezt a rohadt világot ahh

jó elhúztam

vár rám júliám 

csók!