éccsapám folyton azt mondja: okos ember nem unatkozik. és aki okos, fáradt, életunt és álmos, tele van a hócipője a tehetetlenséggel? srácok, valami itt nagyon el lett baszva.

egy gyufaszálnyi választott el életem e (nem tudom meddig tartó, vagy tartani tudó) részének teljes kiteljesedésétől, amit úgy hívok, boldogság. mindenem megvolt, és erre két olyan dolgot vesztettem el, ami eléggé padlóra tett. erre most jöttem rá. mmint arra, (kettős tartalom), hogy két szerelmemet vesztettem el (ez egynek számít ám!), és vele a pozitivitásom jóóóónagy részét. járkálok belefele a világba, és basszus, egyre szarabbul érzem ettől magam. mmint a tapasztalataimtól. velem nagyon kicsesztek. és erre most jöttem rá.

aszittem átvészelem, sőt, már alig érzek valamit, szinte jól érzem magam. nagy szart. itt ülök egész délután, és fingom sincs, mit tehetnék. ilyen nagyon-nagyon-nagyon ritkán fordul elő velem... egész nap nem ettem semmit, lusta vagyok egy kenyeret vágni, lusta vagyok lezuhanyozni, holott olyan a szagom, mint egy tehetetlen, mozgásképtelen vizilóé - aki már hetek óta nem megy be az apály miatt kiürült meder homokjáról a legközelebbi vízbe, csak úgy hever, és oszlik, így élve...

szar érzés. és közben meg szarok bele az egészbe, és egyk pillanatról a másikra változtatom az álláspontomat a nappal kapcsolatban. jóezígy-mozduljmár-hagydafrancba-gyerünkélj-haggyámábékén-emeldmegmagad. kétségbeejtő.

amúgy ilyen az egész szünetem. júlia mintha kinevetne a telefonban, de azért megpróbál vigasztalni, hangjában némi sajnálatot is felfedezek. olívia is kedves, szórakoztatni akar, d én őt is leteszem. alizt nem hívom fel, és 10 percenként eszembe jut, hogy kéne. aztán heverek tovább. nem akarok senkihez átmenni, senkit áthívni, mert halálra unná magát. csalódást meg nem akarok okozni, általában izgalmas a velem eltöltött idő (értsd ahogy akarod)

nem borotvákozom, nem mosok hajat. (most azt akartam írni, hogy ha tehetném, enni sem ennék, de hát nem lenne helyes a feltételes mód...) mónimat nem érem el, otthoniak leteszik, ha hívom, ő maga kikapcsolva. nem merem felhívni az ifi irodát, mert félek, hogy valakit kitúrtam az észtországi útról, jóllehet, nem is tudtam róla. szóval minden fasza, alig várom, hogy az iskolában megint lefitymáljon a papnő, az a paraszt...

minek keljek fel? ma megint du. egykor másztam ki. korábban érdemes? a lófaszt. szar megy a tvben, sötét van, álmos leszek, megint elfelejtem lekapcsolni a kávéfőzőt, és kiég, stb.stb. ha egykor kelek fel, akkor csak nyomott vagyok, de legalább nem teszek kárt semmiben, mert heverek. most elvileg el kéne mennem boltba, hogy vegyek alapanyagot, mert bratyóval kaját főzünk. na, megnézem, ebből mi lesz. ha rajta múlik, elégedett leszek, ha rajtam, kapok a fejemre...

milyen szép napunk van, tényleg, baszottul elfelejtettem.