Egy Guillaume vagyok a párizsi utcákról. Reggelente baguettet eszem, Danone yoghurtot, és egy friss narancsot. Szombatonként általában pékségben reggelizem, és mindenképpen iszom egy hamisítatlan párizsi hosszúkávét. Vasárnap engedi időm, hogy magamra főzzek, vagy süssek. Ilyenkor francia omelette-t készítek, s elgondolkozom azon: vajon mindaz, amit elláttak az idők során a „francia” előkével – valóban mi találtuk ki, avagy csak így „franciább”, ergo: sikkes? Különben is, miért kell egy tojásételnek sikkesnek lennie? Szeretem a népem, és a hazám is, de kicsit úgy érzem magam, mint az a rajongó, akinek túl nagy divat lett a kedvenc együttesének a zenéje.

Értik, oui?