Wondering stars.

Még nem fogtam fel. gondoltam arra, gondoltam arra, hogy kéne, kéne, de nem mertem. végül minden magától ment. ezt nem hiszem el. tegnap megint jöttek a szavak, már az ágyban, de nem, nem fájdalomból. szétvetett az energia, az öröm, nem tudtam lhinni, igen, van igazság. van szerelem.

így aztán végleg vége, viszlát ebenezer!

én nem akarok msot mást...hiányzik a szoba. nagyon. mintha otthon lettem volna. nem is éreztem úgy magam, hogy én vendégségbe jöttem. én ott, a fölfön fekve jól éreztem magam. nem akartma onnan elmenni. tiszta szívemből éreztem, hogy én ahhoz a padlóhóz hozzánőttem. és hozzá is. ezt nem hiszem el. én tényleg nagyom szeretem.

no igen. még nem vagyok HONG-KONG zavaros életében. egy ideig nem is leszek. ezt remélem mindenki értette.

örülök gus, hogy idelátogattál. :) és köszönöm a wandering stars élőfelvételt :)

mennem kell. remélem,  ti is hasonlóan boldogok vagytok. mert én az vagyok. :)