hát srácok. nemfog ez menni. tudjátok, és most elég szeélyes leszek, addig ment a dolog, amíg rá nem jöttünk Julcsival, hogy egymásért vagyunk. És onnantól kezdve alig ment. Azán már nem. De sokkal jobban éreztem magam, mert blogolás mindig fájt, de kellett. De vele már nem, vele már nem volt rá szükségem, ez nekem nem olyan, hogy írok, hogy tudjátok, mi van velem. én más vagyok. nem tudok azért írni, hogy informáljalak titeket, bár ha jobban meggondolom, örülnék, ha így lenne. de ha most nekiállnék leírni...hát, hiteltelen lenne. remélem megértitek.

viszont. Julcsi már nincs. mert azt hiszem rájött, hogy nem egymásért vagyunk, vagy valami ilyesmi. mindenesetre oly sok minden, amit miatta értékeltem át, pontosabban neki köszönhetően, most érdekesen áll. persze a nagyrésze még él, és folyamatosan tanulok belőle, de egy-két (igen lényeges) dolog megingott. kár. szóval már ez sem a régi.

azonkívül mivel túl sok az emlék ee blog körül, amit szeretnék nem felidézni, mert csak fáj...nem. nem törlöm ki. legyen meg, ha ki akarják törölni, akkor annak úgy kell lenni. ha már millió éve nem nyúltam hozzá, és törlődik, ez van. szeretlek titeket srácok, de ez most nem megy. inkább zenélek. de nagyon szépen köszönöm, hogy e rövid pályafutását a blognak, támogattátok. köszi.