kiskoromban mindig elképzeltem, hogy reggel felkelek, mindenki alszik még itthon, én meg írok egy verset...ilyenkor mindig láttam magam előtt, hogy emberek állnak egy antológia fölött (persze akkor még ezt a szót nem ismertem), amiben benn van a versem, és mondogatják, hogy…

F.U.C.K.   regota akartam ezt a szot, ezt a mondatot, azt a nyarat, ezt az erzest, ezt a kifejezest, ezt a jelzot, ezt kiirni a blogba. ma eljott az ideje. enjoy it.

szoval. mikor megszuletunk, az egy egszen erdekes dolog. nem nagyon tudja meg senki hova tenni az elso pillanatban.aztan persze, hamar rajovunk, hogy nincs mit tenni, az eleg komolynak tunik ahhoz, hogy valosznuleg vegig kell csinalni. vannak kik megijednek, vannak, akik nem egyeznek bele - ok…

elmenyek, erzekek. bocs, hogy nincsen ekezetem. a zene, a zeneles nagy resze erzetek felidezesebol all. beidegzodik egy fogas, egy technika, egy erzet - onnantol, ha jol akarod csinalni, "csak" a megfelelo erzetet kell felidezned...miert nincs erzet a problemaink elfedesere? mert…

keserédes magány...elárulja nekem valaki, hogy mi az a zavartság, ami miatt nekem sosincs nyugovásom? nem is zavartság, zavarodottság...évek óta csinálom ezt, de msot kezdek éles helyzetbe kerülni...sosem tudom, pontosan mit akarok, kit akarok... vagyis nem tudom...na tessék, ennyit…

http://index.hu/video/2007/03/17/gyurcsany_bacsi_takarodj/   ennyi. nem több! 

http://youtube.com/watch?v=PgvJg7D6Qck   No, azért az ilyen rendesen megmelengeti a szivemet...jom hogy vannak meg ilyenek.